A szatmáriaké is – megemlékezés Ady Endréről

Száz éve hunyt el Ady Endre, a magyar modernitás úttörője. Szerte a Kárpát-medencében és az egész világon megemlékeztek erről az eseményről, így Szatmárnémetiben is, ahol a szervezésre (a Magyar Kultúra Hetén belül) a posztModern Távlatok Művelődési Műhely vállalkozott, a Szatmári Református Egyházmegyével partnerségben, a Szatmárnémeti Református Gimnázium épületében.

Vasárnap 15 órától a Szatmári Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának tanácstermében mindenekelőtt Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke köszöntött, majd Király Lajos Ady Endre Kis karácsonyi ének című versének pasztorálpszichológiai vonatkozásairól beszélt. A száz éve elhunyt Ady Endrére emlékezve, Jung definícióját kölcsönözve, olyan gyermekkori archetipikus képek törnek a felszínre a lélek kollektív tudattalan rétegeiből, amelyek a transzcendens testet öltésének eseményéhez, a karácsony ünnepéhez kapcsolódnak.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közel 300 gyülekezetében évtizedek óta karácsonykor felcsendül Ady Endre könnyedséget, természetességet sugárzó és egy gyermek szemével láttató ünnep. Ady ezen verse nemcsak szenteste hangozott lelkigondozásként, támaszként és segítségként a templomban lévő embereknek, de felkészített az ünnepre, az érkező időre azáltal, hogy a gyermekek otthon együtt tanulták a verset a szülőkkel, a testvérekkel, esetleg a nagyszülőkkel.

A vers tehát az érkező, ünnepi időnek adott méltóságot a reá való készülés mozzanata által. A vers zeneisége az „isten-dicséretre” kiállni szándékozó gyermek képe, és az új csizma bepiszkolása, mint az áldozathozatal jele a gyermekkori önmagát bemutató felnőtt költő visszaemlékezésében az elhatározottság, a megható odaadás számunkra is az Istentől kapott ajándékokra, feladatokra és lehetőségeinkre irányítják figyelmünket. – mondta az esperes.

Szőcs Géza költő, politikus, Orbán Viktor miniszterelnök kulturális főtanácsadója anekdotákon keresztül villantotta fel Ady Endre életének és művének egy-egy jellegzetes, sokat mondó pillanatát, eseményét, történését. Végkövetkeztetésként hangsúlyozta: bizonyos értelemben mindannyian örökösei vagyunk ennek a nagy formátumú, meghatározó irodalmim kulturális és közéleti személyiségnek.

Gerliczki András (Nyíregyháza) Ady költői indulásáról beszélt, míg Lakatos Artúr (Kolozsvár) Ady politika kötődéseit vizsgálta, főleg szabadkőműveségét. Mercs István (Nyíregyháza) az Ady-filológia máig fontosnak számitó kérdéseit vette számba. Különösen érdekes volt Karádi Zsolt (Debrecen) Ady-fényképekről szóló kultusztörténeti előadása. Fleisz Katalin (Kolozsvár) Ady és Krúdy Gyula kapcsolatáról beszélt. Végül Pop Felician és Végh Balázs Béla a költő román kultúrabeli, illetve erdélyi fogadtatásáról szólt. A hozzászólások során Szőcs Géza tömören és sokatmondóan ecsetelte Ady nő-kapcsolatainak kulturális jelentőségét.

Kereskényi Sándor, az esemény szervezője zárszavában utalt arra, hogy Ady nemcsak az egész magyarságé, hanem a szatmáriaké is, éppen ezért az Ady-kultusz Szatmárnémetiben és Szatmár megyében folyamatosan továbbépül majd, mindannyiunk épülésére, gazdagodására.